A szobrászat már évszázadok óta az egyik legfontosabb művészeti megnyilvánulás, amely mély nyomokat hagyott a különböző kultúrákban. Az élő szobrászat sokszor egy szobrász legfontosabb munkaeszköze, hiszen a szobrászmatéria által képes kifejezni a legmélyebb érzéseit és gondolatait.
A szobrászmatéria, mint művészeti kifejezés, nagyon sok formát ölthet magára az alkotóművész fantáziája szerint. A kőszobrászat ősi formáitól egészen a modern anyagokig, mint például a fém vagy üveg szobrokig terjedő skálán találkozhatunk vele. A szobrász egyfajta varázslatos életet lehel az anyagba, amikor formát ölt a keze alatt.
A szobrászmatéria egyedülálló lehetőséget nyújt az alkotónak arra, hogy mindazt, amit a lelkében hordoz, kimondja a világnak. Az alkotó kreativitása és tehetsége által születő alkotások által gyakran betekintést nyerhetünk egy adott kultúra vagy kor gondolkodásmódjába, hitvilágába.
Az élő szobrászat képes összekötni az embereket, áthidalni a kulturális és nyelvi akadályokat, hiszen az alkotások univerzális nyelvet beszélnek. Ezáltal a szobrászat nem csupán művészi kifejezési forma, hanem egyfajta kulturális örökség is, amely átível az időkön és hídfőként szolgál a különböző kultúrák között.
A szobrászmatéria az alkotó és a műve között egyfajta energetikai köteléket hoz létre, amely által az érzelem és a gondolatok áramlanak. Az alkotás folyamata maga a kreatív kibontakozás, amely során a tér és az anyag egységbe olvadva alkotja meg a művészeti alkotást.
A szobrászatban rejlik az az erő, ami által az elvont gondolatok és érzések kézzelfogható formát öltenek. A szobrászmatéria által megfogalmazott művészi üzenetek kulturális hagyományokat őriznek és kultúrák közötti párbeszédet teremtenek.