Az embereknek mindig is volt egy különleges kapcsolata a zenével, ami sokkal több, mint csak egyszerű hanghullámok. Ez nemcsak egy egyszerű művészeti forma, hanem egyfajta zenei identitás kifejeződése is. A zene képes hatni az érzelmeinkre, megmozgatni lelkünket, és átsegíteni minket az időn és a térképen. Ez a művészeti forma lehetőséget ad a kreatív kifejezésre és a legmélyebb érzelmek megosztására is.
Az alkotók számára a zene egyfajta terápia is lehet. A dallamok és szövegek segítségével a művészek képesek kifejezni azt, amit szavakkal nem tudnának. Ezért nem csak a hallgatóknak, hanem a zenealkotóknak is lehet saját zenei identitásuk. Az egyes művészek stílusából, hangzásából, szövegvilágából ki lehet találni, hogy ki ő valójában, miről szeret beszélni és mit akar közvetíteni a hallgatóknak.
A zenei identitás nem csak az individuális művészekre, hanem a teljes kultúrára is hatással van. Egy-egy ország zenéje, hangszerei, ritmusa, stílusa mind-mind részei annak a kulturális örökségnek, amely a népet összekovácsolja. Az emberek személyes kapcsolatot ápolnak kedvenc zenéikkel, a számok segítségével megéküldik érzéseiket, emlékeiket, gondolataikat.
Ahogy változik a társadalom és a kultúra, úgy változik a zenei identitás is. Az eltérő stílusok, műfajok által új hangzások születhetnek, amelyek tükrözik az adott kor és rendszer hangulatát, hagyományait és változásait. Fontos, hogy értékeljük és tiszteljük a különböző zenei irányzatokat, hiszen mindegyik hozzájárul a kulturális sokszínűséghez és gazdagsághoz.