A művészet mindig is központi szerepet játszott az emberi kultúrában. Az alkotások hordozzák az adott kor gondolkodásmódját, értékrendjét és esztétikai érzékenységét. A szobrászat különösen izgalmas terület a művészet világában, hiszen a szobrászoknak nemcsak a 2D-s teret kell kitölteniük, hanem a létező és formálható térről is gondoskodniuk kell.
A szoborfejlődés során láthatjuk, hogyan változtak az emberek által preferált művészeti stílusok az évszázadok során. Az egyiptomi hieroglifáktól a görög mítoszok által ihletett szobrokon át egészen a reneszánsz és modern képzőművészeti felfogásig, a szobrászat mindig tükrözte az aktuális kulturális és szellemi állapotokat.
Az alkotóművészek kreatív kifejezőereje talán a legérzékletesebben jelenik meg a szobrászatban. A művészek anyagelőállítása és formálása által képesek életre kelteni az érzelmeket és gondolatokat. Egy szobor által sokszor érzékenyebb módon tudjuk átérezni egy adott témával kapcsolatos üzenetet, mint más műfajok esetében.
Az egyes kultúrák szobrászati hagyományai is mély betekintést engednek az adott nép életébe, hitvilágába és történelmébe. Egy-egy kőbe vésett isten vagy hős alakja nem csupán dísze volt egy korai civilizációnak, hanem szimbólumai a közösség értékeinek, vágyainak és félelmeinek.
A szobrászat tehát nemcsak kreatív tevékenység, hanem mélyebb kulturális és társadalmi értékeket is hordoz magában. Az esztétikai szépség mellett a szobrok történeteket mesélnek, és emlékeztetnek minket az emberi lélek sokszínűségére és az egyetemes értékekre.