Vannak művek, mondatok, sorok, amelyek nem csupán elolvasódnak, hanem bennünk rezonálnak, formálják gondolatainkat, érzéseinket. Ez az a pont, ahol a művészet, különösen az irodalom, eléri az irodalmi maximális hatását. Nem egyszerűen történetet mesél, hanem lelket érint, perspektívát változtat, olyan mélységeket tár fel, amelyeket talán magunk sem ismertünk volna.
A kreatív kifejezés terén ez a maximális hatás felszabadítóan hat. Az írók, költők, drámaírók merítenek ebből a mélységből, nyelvet formálnak, új utakat törnek a gondolatok és érzelmek kifejezésére. Nem félnek a tabuktól, a nehéz témáktól, mert tudják, a szó ereje képes hidat építeni a megértéshez. Az irodalom révén a legbensőbb élmények is egyetemes érvényre juthatnak, kapcsolódási pontot teremtve olvasók milliói között.
Kultúránk szövete elválaszthatatlanul összefonódik az irodalommal. A nagy művek nem csupán tükrözik a kor szellemét, de aktívan formálják is azt. Nemzeti identitások, társadalmi értékek, morális normák alakulnak az irodalmi hatások révén. Egy-egy regény, versgyűjtemény képes kollektív emlékezetet teremteni, közös referenciapontokat adni, és párbeszédet indítani olyan kérdésekről, amelyek nélkülözhetetlenek egy közösség fejlődéséhez. Az irodalmi maximális hatás tehát nem egy elszigetelt jelenség, hanem a kreatív kifejezés és a kultúra élő, lüktető motorja.