A keletkezés pillanata a festészetben nem csupán egy technikai folyamat, hanem egy mély, szinte spirituális élmény, amely összekapcsolja az alkotót belső világával és a külső valósággal. Amikor egy ecset először érinti a vásznat, létrejön valami új, ami előtte nem létezett: egy gondolat, egy érzés, egy történet.
Ez a keletkezés folyamata izgalommal és bizonytalansággal tölti meg a pillanatot. Minden egyes színkeverés, ecsetvonás egy felfedezés, egy útkeresés, amely során az alkotó benső világának rejtett rétegei válnak láthatóvá. Nem lehet előre látni, hogy a mű hogyan fog alakulni, milyen érzelmeket ébreszt majd, épp ezért a festészetben a keletkezés mindig egyfajta varázslat.
Az alkotás folyamata során a művész szinte megszűnik különálló egyénként létezni: eggyé válik azzal, amit lerak a vászonra, és ez a keletkezés adja a mű igazi erejét. A festmény nem csupán tárgy, hanem egy élő történet, mely a nézőt is bevonja, megszólítja, megérinti.
Egy-egy alkotás kialakulása során megélhetjük, hogy a keletkezés nem csupán cél, hanem maga az út is. Ez a folyamat arra emlékeztet minket, hogy a valódi érték az alkotás aktusában rejlik, abban a varázslatban, amikor az üres vászon életre kel.