Az irodalmi örökség olyan, mint egy évszázadokon átívelő fényforrás, amely bevilágítja kultúránk mélyebb rétegeit. Minden sor, minden leírt szöveg, ami fennmaradt elődeinktől, egy darabka abból a világból, amely valaha létezett – és amely ma is hatást gyakorol ránk. Ez az örökség nem csupán szavak sorozata, hanem élő, lélegző múlt, amely újra és újra inspirálja a művészetet és a kreatív kifejezés valamennyi formáját.
Az irodalom mindig is szorosan kapcsolódott más művészeti ágakhoz: festmények ihletője volt, zenei kompozíciók alapjául szolgált, vagy épp színházi előadásokat inspirált. Egy Ady-versből kiemelt gondolat, egy Kosztolányi-novella atmoszférája vagy egy Márai-dialógus olyan erős hatást gyakorolhat a művészekre, hogy új alkotások születhetnek belőlük – így él tovább és formálja a jelen kultúráját a múlt szava.
A kreatív önkifejezés gyakran abból a belső vágyból fakad, hogy megértsük a világot magunk körül – és az irodalmi örökség segít ebben. Olyan kérdéseket vet fel az emberi természetről, érzelmekről, társadalmakról, amelyek a mai napig aktuálisak. Amikor a klasszikusokhoz fordulunk, nemcsak egy egykori világba pillantunk be, hanem saját énünket is jobban megismerjük.
A kultúra nem állandó, hanem folyamatosan változó, újraértelmeződő szövedék – és ebben a szövedékben az irodalmi örökség szála az egyik legerősebb. Ahogy az új generációk felfedezik a régi mesterműveket, saját hangjukat is ezek tükrében formálják. Ez az élő kapcsolat nemcsak fenntartja a múlt szellemiségét, hanem új tartalmat is ad neki.
Az irodalom úgy hatol be életünkbe, ahogyan csak a művészet képes: megérint, elgondolkodtat, érzelmeket kelt és új horizontokat nyit. Egy-egy klasszikus magyar vers vagy regény olvasása során visszatérhetünk gyermekkori emlékeinkhez, megérezhetjük a történelem súlyát vagy éppen felfedezhetjük azt az egyetemes szépséget, amit csak a nyelven keresztül lehet közvetíteni.
Nincs kultúra irodalmi örökség nélkül – hiszen ebben őrizzük gondolatainkat, álmainkat és azt a nyelvet, amellyel elmondhatjuk, kik is vagyunk valójában. A kreatív művészet és az irodalom kéz a kézben járnak, hogy új világokat mutassanak meg, és új kérdéseket vessenek fel az emberi létről. És ezek a világok ott élnek bennünk, minden egyes kimondott vagy elolvasott szóban.