A zene nem csupán hangok összessége, hanem egy univerzális nyelv, amely átível időn és térségen. Az „mindenki zenéje” nem egy konkrét műfajt jelent, hanem azt a mély, belső kapcsolatot, amit egy-egy dallam, ritmus vagy harmónia képes kiváltani belőlünk. A zen élet, vagy ahogy sokan nevezik, a zen zentélet, nem más, mint egy állapot, amelyben a zene nem csak hallgatott élmény, hanem a létezésünk szerves része.
Gondoljunk csak bele, mikor hallunk egy olyan dalt, ami mintha csak rólunk szólna. Olyan érzések, gondolatok törnek elő, melyekre előtte nem is tudtuk, hogy bennünk vannak. Ez az a pillanat, amikor az mindenki zenéje életre kel bennünk, és a zene világa különös módon összekapcsol minket önmagunkkal és a minket körülvevő világgal.
A zen zentélet nem csupán a hangok megéléséről szól, hanem az azzal való tudatos egyensúly kialakításáról is. Amikor egy dallamot hallgatunk, olyan, mintha egy belső utazásra indulnánk, amely során a külső zajok elcsendesednek, és helyet kap a jelen pillanat mély átélése.
Ebben a ritmusban, amely az mindenki zenéje szívében születik, nincs helye a kapkodásnak vagy a szorongásnak. Helyette megjelenik a béke, az elfogadás és a megértés, mintegy egy belső meditáció, amely új távlatokat nyit meg a zene és az élet összefüggéseiben.
Amikor a zen zentélet átjár minket, a világ színesebbé, gazdagabbá válik. Az egyszerű dallamok mély jelentéssel telnek meg, és a mindennapi tapasztalatok egy új perspektívából tárulnak elénk. Így válik a zene nem csupán művészeti élménnyé, hanem az önismeret és a belső harmónia kulcsává is.
Ezért is mondhatjuk, hogy az mindenki zenéje valójában mindenki saját története, érzései és gondolatai által formált univerzum, amelyben mindannyian otthonra találhatunk – csak nyitott szívvel kell hozzá közelítenünk.